„A fák titkos élete”

•  Ismerd meg szolidáris közösségüket és másként látod ettől fogva az erdőt.

Az önkéntes karantén egyik áldása, hogy naponta nagyokat kirándulunk a feleségemmel a Pilisben. Ajándék az együttlét, élmény rácsodálkozni az ébredő erdőre, a tavaszi zsongásra.
Ebbe az idillbe rondít bele visszatérően a tarra vágott foghíjak látványa.

Nem vagyok erdész, de felmerült bennem a kérdés, hogy a fakitermelés tényleg így szakszerű, hogy mindent kivágunk, majd újra telepítjük villanypásztorral körbe kerítve? Nem hagyott nyugodni és elkezdtem kutakodni, hogy van–e a tarvágásnak biológiai előnye.
Kutatásom során a szociális együttélés új lehetőségét, az egymásról gondoskodás számomra eddig ismeretlen formáját fedeztem fel, amely a járvány idején minden emberi közösség számára példaértékű lehet.
A szomorú, hogy a teremtés koronája, a homosapiens közösségeiben erre kevés a példa.

Suzanne Simard ökológusnak a kanadai erdőkben végzett kísérletei és megfigyelései nyitottak fel a szememet, amelynek ismeretében még jobban elborzaszt a hazai erdőgazdálkodási gyakorlat. Egy dolog, hogy a csupasz területek teljesen ki vannak téve az eróziónak, de még nagyobb az ökológiai rendszerben okozott kár.

Suzanne azt mondja, hogy az erdő sokkal több, mint csupán fák együttese, hanem egy föld alatt egymással kommunikáló, egymást támogató biológiai egységek közössége.

„A végtelen, biológiai erek hálózata, amely összeköti a fákat, lehetővé teszi számukra a kommunikációt, és lehetővé teszi az erdő számára, hogy úgy viselkedjen, mintha egyetlen szervezet lenne.„

A fák kémiai és hormonális üzeneteket küldenek egymásnak, beszélgetnek a gombák micélium hálózatán keresztül. Olyan sűrű ez a micélium szövedék, ez a speciális „internet” hogy hossza lépésenként megközelíti a 100km-t.

A kanadai erdőkben végzett 30 éves kutatása meghökkentő felfedezéshez vezetett: a fák beszélgetnek egymással, sőt nagy távolságokat áthidalva képesek kommunikálni.

Bármilyen meglepő a fák sokkal jobban hasonlítanak ránk emberekre, mint gondolnánk. Társadalmi létük, túlélésük alapja az egymásra utaltság, melyben a közvetítő szerepet a gombák micéliumai alkotta szövedék, háló képezi. Ezen keresztül továbbítják a fák egymás között igényeiket, és arra késztetik egymást, hogy megosszák a tápanyagokat és a vizet a rászorulókkal. Segítik egymást elvárások nélkül!

Suzanne nincs egyedül véleményével, hiszen Peter Wohlleben, a neves német erdész „A fák titkos élete” könyvében hasonlóan meglepő dolgokat tár fel:

„Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédjaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz!”

A fákról a mai napig meglehetősen keveset tudunk, ám a kutatásokban megmutatkozó előrehaladásnak, továbbá a technológia fejlődésének köszönhetően folyamatosan újabb, az eredményeket tekintve váratlan felfedezések láttak napvilágot a közelmúltban.

Amint azt vizsgálatok tucatjai alátámasztják a fák kiterjedt gyökérkapcsoltságuk révén, (mikorrhiza) gombafonal (hifák) hálózatán keresztül kommunikálhatnak egymással, gondos szülőkként nevelik csemetéiket, emellett ápolják bajba jutott társaikat. Üzeneteikben tudatják, hogy mely fáknak van szüksége bizonyos tápanyagokra – kiváló abszorpciós képességüknek köszönhetően – az üzenet vivő micélium hálón keresztül a szükséges szén, nitrogén, foszfor, víz, hormonok és vegyi anyagok is célba érnek.  Szükségleteik szerint egy kiegyenlítő tápanyagfenntartásra törekszik ez az ökológiai közösség, növelve minden egyed ellenálló képességét, támogatva egymást.

• Ugye milyen szépen hangzik? Egy valóságos szeretetközösség!
  Milyen jó lenne emberi világunkban is erre törekedni, észrevenni a másik, az elesettebb szükségleteit és orvosolni azt.

Peter Wohlleben és Suzanne Simard fényt visznek az erdő sűrűjébe és bepillantást engednek egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszékben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszik, mint saját tapasztalataikat és érzéseiket. Olvasva e két nem mindennapi kutató munkásságát, csak álmélkodni lehet a természet csodáin.

Suzanne Simard egyszerű megoldást javasol a holisztikusabb és fenntarthatóbb erdőgazdálkodáshoz, amely véget vethet az erdőirtás által okozott károknak:

Erdőírtásoknál kerülni kell a tarvágást, meg kell mentenünk a „örök” anyafákat és közösségüket éltető micélium hálót, hogy bölcsességüket átadhassák a következő fák generációjának.

Ha el akarod varázsolni magad, és ki akarod szakítani a lelkedet a négyfal fogságából, úgy feltétlen ajánlom figyelmedbe a Peter Wohlleben könyvét!

Forrás:
Peter Wohlleben: A fák titkos élete (2016) Park Könyvkiadó

Suzanne Simard teljes cikk: https://www.collective-spark.xyz/ecologist-says-trees-talk-to-each-other-in-a-language-we-can-learn/

Bellavics László
zöldtetőszakértő