A lapos tetőkön kialakított függőkertek már az ókori Keleten megjelentek. Az iráni Shiraznál lévő Bah-i Takti-i függőkertek intenzív zöldtetők voltak, mivel a teraszos elrendezésű építményekre fákat ültettek. Teraszkerteket és balkonos beültetéseket középkori festményeken is láthatunk. Ezek azonban mind luxusépítményeken voltak, így széleskörű elterjedésükre nem volt mód.

A természetközeli építészet komoly tradícióját bizonyítják ellenben a vidéki profán építmények. Építőanyag-hiány, gazdasági szükség vagy különleges klimatikus körülmények hozták létre az izlandi tőzeges földházakat és az Észak-európai fűtetőket, amelyek a mai napig fennmaradtak és újra reneszánszukat élik. Skandináviában a füves építési módot különösen a mezőgazdasági hasznosítású épületeknél használtak. Közép-Európában viszont legtöbb régi építmény zöld homlokzata inkább a megtűrt véletlenen alapszik. Itt a homlokzatzöldítés túlnyomórészt borostyánból áll. Az ember minden bizonnyal már a korai időkben is tudta értékelni a „zöld bunda” előnyeit.

Az újkori várostervezők, építészek azon fáradoznak, hogy a természetet ismét integrálják a városi térbe. Bár a századforduló óta a tető- és homlokzatzöldítés stabil helyet foglal el az építészek koncepciójában, ez mégsem hozott létre komoly fordulatot egészen a legutóbbi évtizedekig. Pedig vannak olyan 50 éves zöldtetők mint például Londonban az a 6000 m2 területű, amely a mai napig bámulatos vitalitását mutat.

A zöld épületek mára minden sűrűn lakott területen felértékelődtek, mivel eltűnőben van a talajszinti zöldfelület. Eleinte a szakemberek a zöldtetőnek a tetőszerkezetre és különösen a vízszigetelésre gyakorolt épületfizikai védőfunkcióit hangsúlyozták.

Az élő építőanyag csak akkor kapott új értelmet, amikor az épületbe integrált vegetáció az építészeti gondolkodásban is elnyerte funkcionális tartalmát. Az épület szerkezetének a zöld függöny mögötti elrejtése egyben a kő monotóniájának feloldása az élő növényzettel. Maas 1930-as víziója azonban eddig még nem teljesült: Az emberek a jövőben olyan kertekről tudnak kertekre sétálni, amelyek a nagyvárosi tetőket összefüggően virágos és napos paradicsomként koronázzák meg. A fiatalabb várostervezési példák azonban már azt mutatják, hogy egy városnegyed talajszintjének beültetési koncepciója együtt halad a zöldtető átgondolt kialakításával.

Napjainkban a zöldtető mellet érvelő szakemberek alábbi funkciókat emelik ki:

Az épület által elfoglalt felület visszanyerése a biológiailag aktív élettér számára.
Aktívan hozzájárulás a talajszinten elvesztett zöldfelületek pótlásához.
A drágább telkek intenzív kihasználása.
Környezet esztétikája.
A gyermekeink személyiségfejlődésére pozitív hatás.
Aki zöldtetőt épít, az részt vesz a Teremetés munkájában.
Zöld láncreakciót indít be.
Védőfunkciót lát el a romboló környezeti hatásokkal (a hőmérsékleti ingadozások, UV sugárzás) szemben.

Tehát az utóbbi évtizedekben megindult egy olyan folyamat, amelynek hazai szép példáiban is egyre gyakrabban gyönyörködhetünk. És csak remélni tudjuk, hogy ez a fontos irány minél kevesebb alkalommal akad el a tervezőasztalon a beruházó rövidtávú érdeke miatt.