Gondolatok – ars poetica – a Hivatások vasárnapján

Az Egyházi Naptár szerint ma van a Hivatások vasárnapja.
Úgy vélem, érdemes egy kicsit elmélkedni azon, hogy választott pályánkhoz, szakmánkhoz miként viszonyulunk, miként tekintünk foglalkozásunkra.

• Örömödet leled a munkádban?
• Miként viszonyulsz a megrendelődhöz?
• Milyen értéket kínálsz neki?
• Alkotsz vagy dolgozol?
• Hová tetted a mércéd?
• A garancia ígéret vagy természetes?
• Többet nyújtasz, vagy csak épp súrolod a lécet?

Kutakodva, – a Magyar értelmező kéziszótár szerint – a hivatás valamely pálya iránti hajlamot, elhivatottságot, e hajlam alapján választott foglalkozást, életcélt jelent.

Hagyományosan hivatástudatnak a személyes elkötelezettséget nevezzük.

Azonban mindennek ellentmond az, hogy a jelenlegi piaci viszonyai között, általában minden szórakozáson és pihenésen kívüli emberi tevékenységet vagy szolgáltatást megfizethető munkaként értelmezünk.

Meggyőződésem, ahhoz, hogy értéket teremtsünk és alkossunk, kell rendelkeznünk egy belső elhivatottsággal. Egy önmagunk számára felállított – a másik tiszteletén, megbecsülésén alapuló – magatartási szabályzattal.
Mindezek hiányában örömtelen lesz munkának, kimerítő robotnak fogjuk érezni.

Önmagában a vastagodó pénztárcánk adta megelégedettség nem sokat ér, ha nem érezzük a jól elvégzett munka, az alkotás utáni endorfin löketet, boldogság hormonok szétáradását testünkben, lelkünkben.

Ahhoz, hogy fel tudjad állítani szakmai mércédet, feltétlen tisztáznod kell magadban:

• Mi az Isten álma benned?
• Végig kell gondolnod, a kapott talentumokkal, tehetségeddel megfelelően gazdálkodsz-e.
• Tisztáznod kell, hogy szenvedélyesen szereted-e azt a mit csinálsz.

Ha igen a válasz, úgy senki és semmi sem állhat sikered útjába, és nem lesz számodra idegen az alázat, ami minden alkotás alapja.

Egyértelművé válik számodra, hogy igazán értéket, etikus produktumot teremteni csak alázattal lehet.                                                                                                                                          Maga a magyar nyelv figyelmeztet erre.

• Mit végez egy vállalkozó? – SZOLGÁLTATÁST! – ott rejtezik benne a válasz: SZOLGÁL! – szolgálni pedig csak alázattal lehet.

Mindezek a gondolatok – nevezhetjük bölcsességnek – több évtizedes szakmai pályám alatt kristályosodtak ki, és képezik a mai napig hivatásom, önmegvalósításom etikáját.

Vallom, hogy igazi értéket csak mások szolgálatában, mások javára, örömére lehet teremteni.

„A hivatás az életünkben az, ahol a szenvedélyeink találkoznak a világ szükségleteivel.”

/Frederick Buechner amerikai író/  

 Amennyiben szakmai elhívatottságból, belső tehetség érzésétől áthatva, az alkotás vágyától vezérelve dolgozol, akkor úgy tekintenek rád, mint foglalkozásod mesterére és ez busásan megtérül.

Hidd el, hogy az emberek nem azt veszik meg amit csinálsz,

hanem azért veszik meg, amiért csinálod!

Bellavics László
zöldtető szakértő