Naponta hallom, olvasom a médiában, hogy vezető politikusok miként akarják élhetőbbé, zöldebbé tenni a fővárost. Elkötelezett környezetvédőként mindez zene füleimnek.
Azonban óhatatlanul megszólal ilyenkor mindig bennem egy hang – faluról hozott, józan paraszti mentalitás – amink már meg van, a meglévő zöldfelületeinkkel miként sáfárkodunk?
- – A fővárosi zöldfelületek megfelelően ápoltak, karban tartottak?
- – Maximálisan eleget tudnak tenni a CO2 megkötésnek és oxigén termelésnek?
Hazai pályán maradva, a zöldtetők állapotáról tudok érdemben és felelősséggel nyilatkozni.
A helyzet az, hogy az extenzív zöldtetők mostoha gyereknek számítanak – főként a legfelső szinten létesülnek, csak a madarak látnak rá – az építőipari beruházónak, fővállalkozónak egyaránt púp a hátán, többletköltség, ezért céljuk minél olcsóbban és egyszerűbben letudni.
Az átadást követően az extenzív zöldtetők további fenntartása érdektelen számukra.
Ez a közömbös, ne kerüljön egy fillérbe sem magatartás teljesedik ki az üzemeltetőknél, jellemzően társasházaknál.
A fővárosi extenzív zöldtetők több mint 60%-a telepítést követő 5. évre teljesen lepusztul a szakszerű karbantartás, gyomlálás és tápanyag pótlás hiányában!
Intenzív zöldtetők, tetőkertek többnyire mélygarázsokon létesülnek, közösségi, rekreációs célt szolgálnak, így karbantartásuk a lakók feltétlen szükséglete, állapotuk kevésbé problematikus.
Tapasztaltam, hogy adott lakóközösség minden egyes tagja, kivétel nélkül elkötelezett zöldpártinak mondta magát. Hitvallásukat többen meg is osztották a facebookon.
Aztán a lelkesedésük egyből elfogyott, amikor lakóközösségi gyűlésen meg kellett szavazni, hogy havi ezer forinttal növeljék a közös költséget lakásonként, mert csak így lehet a legfelső szinten a tetőkertet minőségben fenntartani.
Jelenleg van egy joghézag, amely lehetőséget nyújt a zöldtetők építésénél és fenntartásánál a visszaélésekre, a szakszerűtlenségre. Az OTÉK a zöldfelület beszámíthatóságnál az ültetőközeg rétegvastagságának és a vegetáció függvényében csak a zöldtető milyenségét (intenzív, félintenzív vagy extenzív) írja elő, de nem rendelkezik a zöldtető későbbi sorsáról, kötelező karbantartásáról.
Javasolt megoldás:
Bevezetném a „KÖZHASZNÚ ZÖLDFELÜLET” fogalmát!
Ebbe a kategóriába sorolnék minden új, zöldfelület beszámításra kötelezett beruházást.
Ez szolgálná leginkább plusz költségek nélkül a városi klímajavítás, a fenntartható fejlődést!
Az önkormányzatok hatáskörét kibővíteném a közigazgatásuk alá tartozó, magántulajdonú zöldfelületek rendszeres ellenőrzésének jogkörével.
Ez azt jelentené, hogy az új létesítésű irodaházak, lakóparkok, bevásárló központok kertjeit, zöldtetőit rendszeresen, nemcsak a használatbavételi engedély kiadásakor, hanem azt követően is, kétévente állapotfelmérésnek vetnék alá.
A jelenlegi technika, drónokkal készített fotók alapján egyszerűen ellenőrizhető lenne az extenzív zöldtetők növényborítottsága, gyomosodása.
Amilyen mértékben eltér az adott extenzív zöldtető az irányadó minőségtől, annak függvényében közhasznúérdek sérelmére elkövetett szabálysértés címén, úgynevezett „zöld bírságot” szabatnék ki.
Az ily módon befolyó pénzbírságot kizárólag az adott település zöldfelületeinek javítására szabadna csak költeni.
Ezzel a megoldással több legyet lehetne ütni egy csapásra.
- Megoldódna a zöldterület nyilvántartás, mert jelenleg a zöldterületi adatok például fővárosi szinten „kihaltak”.
- Elejét lehetne venni, az oly gyakori beruházói alul finanszírozottságnak, a kivitelezők is kénytelenek lennének szakszerű anyagokat és technológiát használni.
- Az üzemeltetés sem tudná elsumákolni fenntartási kötelezettségeit.
Szerintem ilyen egyszerű.
A KÖZHASZNÚ ZÖLDFELÜLET FOGALMÁNAK BEVEZETÉSE
AZ ÉLHETŐBB VÁROS,
A MINŐSÉGI ZÖLDFELÜLETEK MEGTARTÁSÁT SZOLGÁLNÁ!
Bellavics László
zöldtetőszakértő
