Divatos fogalommá vált az építészetben az „ökoház”, melyet megkülönböztető védjegyként, minőségi kategóriaként használnak széles körben. Minden építési technológia, amely természetes anyagokat használ fel, vagy energiatakarékos rendszert kínál, ezt a jelzőt használja. Oly gyakran találkozunk vele, hogy érdemes feleleveníteni az eredetét.

Az ökológia az oikosz görög szóból ered, mely szűkebb értelemben házat jelent. A Teremtő házára utal, azaz a teljességre, az egész teremtett világra.

Amennyiben a szó eredetének nemes szándéka vezérelte volna története során az építészeket, akkor ma paradicsomi állapotok között élhetnénk. Ellenben a modern építészet és mérnöki tervezés elmúlt évszázada a természet kiszorításának története, melyet végig kísért az építmények és a növények antagonisztikus ellentéte. Ez a törekvés – a zöldfelületek, mint építészeti elemek használatának mellőzése, és a mértéktelen környezetrombolás – vezetett az átértékelés szükségességéhez.

De, ha a kötelező optimizmusomra hallgatok, akkor itt is megláthatom, a minden rosszban van valami jó bölcsesség csiráit. Az égető szükségszerűségből, az ökológiai-válság megoldásának kényszere ellenhatásaként éli reneszánszát az úgynevezett ökologikus építészet.

Ennek aktuális bizonyítéka, a világon egyre elterjedtebbek a zöldtetőkkel és zöld homlokzatokkal borított organikus, fenntartható rendszerek. Napjainkban már nem számít úttörő vállalkozásnak a zöldfelületek építészeti elemenként történő alkalmazása. Örvendetes, hogy már itthon is számos projekt kínál lehetőséget a természet és az épített környezet együttes megfogalmazására.  Széttekintve a világban, az építészeti trendek láttán, úgy érezhetjük, hogy egyre közelebbi Maas nyolcvan éve megfogalmazott víziója: „az ember a jövőben egyszer biztosan kertről kertre tud majd sétálni, amelyek a nagyvárosi tetőket töretlen sorokban virágos, napos paradicsomként koronázzák meg.”

Az ökoházak fogalomhoz első hallásra önkéntelenül is a zölddel, növényekkel beültetett tetők társulnak. Nem véletlenül, hiszen az egyetemes tudat számos emlékét őrzi a természet közeli építészetnek. Profán megnyilvánulásai voltak ennek az építőanyag-hiány, gazdasági szükség vagy a zord klimatikuskörülmények által létrehozott izlandi tőzeg- és földházak, az Észak-európai fűtetők. Ezek a mai napig fennmaradtak és reneszánszukat élik. Föld- és fűtetőket lakóházakra is helyeztek, bár Skandináviában a füves építési módot különösen a mezőgazdasági hasznosítású épületeknél használtak. A természetes anyagokból készült tetőket réti gyeptéglákkal terhelték le, amelyek a helybéli élőhelyhez alkalmazkodott-vegetációt hordoztak.

Hazánkban, a fővárosi állatkert Bölényházának lefedése hasonló technikával készült. A természetvédelmi területről megmentett gyeptéglákkal, védett növénytársulással betelepített másodlagos élőhely önfenntartóként működik.

Az építmények ökológiai integrációjának, elterjedésének nagyvárosi feltételeit az építési, szigetelési technológiák tökéletesítése teremtette meg. A zöldtetők térhódításának lendületet a klímaváltozás okozta félszen kívül, a belvárosi zöldépületek felértékelődése, a tetőterasz nyújtotta új élettér, a divat diktálta trendi-érzés is adja, de a meghatározó, a tudatos várostervezés. Nyugat-európában egyre több várostervező véli úgy, hogy egy városnegyed következetes tájrendezésébe a lapos tetős épületek nagy felületeinek kertészeti célú hasznosítása is beletartozik. A stuttgarti várostervezési hivatal jól példázza e törekvést.

Németországban az épületekre történő növénytelepítés következő funkcióit és hatásait ismerik el általánosan városépítési, külterület-tervezési és műszaki szempontból (Tájfejlesztés-Tájépítés Kutatótársaság (FLL) 1986 alapján, kiegészítve):

• A zöldtetők és zöld homlokzatok nagyban hozzájárulnak a talajszinti zöld felületek hiányának ledolgozásához.
• A zöldtetők kertszerű használata, valamint a zöldfelület vizuális attraktivitása növeli az ingatlan értékét.
• A növényzettel beültetett építési felületek, az épületeknek a környezetbe történő esztétikus, harmonikus beillesztését segítik elő.
• A munka- és lakóhely közvetlen közelében lévő növényi-vegetációnak sokoldalú pszicho-szociális hatása van, szemben a műszakilag megformált világgal. Ismert, hogy a formai és emlékbéli-karakterek, az identitásképző hatással egyetemben, a gyerekek személyiségképződésére elemi jelentőséggel hatnak.
• A zöldtetőt építő személy a növényekkel közvetlenül egyedi hatást érhet el, mellyel megváltoztathatja az épület képét.
• Privát és közületi szférában a nyilvános támogatás által kezdeményezett épületzöldítés zöld láncreakciókat indított el. A zöldítési program keretében hangsúlyozottan kiemelendő a zárt ipari területek zöldfelületi mutatóinak jelentős javulása. Ez a település látványának emeléséhez is vezetett.
• A zöldtetők technikai védőfunkciót látnak el a romboló környezeti hatásokkal szemben: a hőmérsékleti feszültségek, sugárzás, szél szívó hatása.

A zöldtetők elfogadottsága a Lajtán túl, az utóbbi évtizedekben hasonló módon növekedett. Látványos, egyedi projektek, mint Maler Friedensreich Hundertwasser varázslatos bécsi lakóháza, a nem konvencionális épületek népszerűségéhez is hozzájárult. A nagy területfogyasztó ipari és közigazgatási épületeken egyre gyakrabban létesítenek extenzív zöldtetőket az építtetők. Az extenzív zöldtetők területén egyre jobban a természet közeli növényhasználat kezd felülkerekedni. Vezérlő elve a biodiverzitás.

Örvendetes, hogy e tetőzöldítési hullám elérte hazánkat, és ma már szinte elképzelhetetlen egy városi foghíj beépítése anélkül, hogy ne köteleznék a beruházót zöldtető építésére. A zöldtetőépítés törvényi keretei még szabályozásra várnak, kidolgozásuk folyamatban van. Amennyiben a jogszabály alkotói az ökológia jegyében, a teljességre törekvés szándékával végzik munkájukat, úgy reményeim szerint az égi rend, a Teremtő háza fog visszatükröződni a városépítészeti gyakorlatban.

Bellavics László
zöldtetőszakértő