Azt tapasztaljuk szerte a világban, hogy az életterünk folyamatosan változik, a népesség növekedésével egyre több ember él ugyanakkora vagy kisebb területen, azaz az egy személyre jutó élettér csökken.
A növekvő városi lakosság egyre többet vesz el a természetes környezetből, egyre csökken a zöldfelület. A városi utcák jóformán teljesen burkoltak, aszfalttal borítottak.
A beépítettség következtében egyre zsugorodik a természetes csapadékelnyelő, felületi elszivárgásra alkalmas felület. A klímaváltozás kísérő jelensége az egyre gyakoribb felhőszakadások, amelyek hömpölygő folyammá változtatják világszerte a városok utcáit.
Nem kivétel ez alól Budapest sem.
Heves esőzések alkalmával az épületek tetőiről akadálytalanul lezúduló csapadékot nem tudja elnyelni a közel 100 éves csatornahálózat, mivel keresztmetszete, befogadóképessége átlagos mérsékeltövi klímára lett anno tervezve.
Zivatarok idején a túlterhelt csatornák víztömege szökőkútként bugyog a felszínre, jelentősen megnövelve az utcai csapadék víztömegét.
Ez a nagy mennyiségű víz utat tör magának és az általa okozott károk, illetve következmények beláthatatlanok lehetnek.
A visszanyal a fagylalt tipikus esetével állunk szemben: a megállíthatatlan urbanizáció, a fogyasztói társadalmak mérhetetlen étvágya, az egyszer élünk mentalitás következményeit szenvedjük el.
De az igazi fekete leves az utánunk jövő, a most fel növekvő generációra vár.
Mindezek tudatában jogos a kérdés:
- Tudunk-e még összhangot teremteni a természettel?
- Miként tudjuk kezelni a városi felhőszakadások, haváriák kihívásait?
- Mit tudunk tenni, hogy a gyermekeink élhetőbb közegben éljenek.
Nemzetközi urbanisztikai vizsgálatok egybehangzó eredménye, a legolcsóbb, és hatásos módja a városi csatornahálózatok tehermentesítésének, extenzív zöldtetők létesítése a meglévő, lapos tetős épületeken.
Minden zöldtető puffer tározóként funkcionál, hiszen a lehullott csapadék 70%-át képes megkötni. A zöldtető nyíltpórusú ültetőközege amíg vízzel telítődik, megszívja magát, késlelteti a lefolyást, eltolja a csatornahálózat terhelését.
Példával szemléltetve:
Egy 10 000m2-es extenzív zöldtető – 10cm vastag ültetőközeg, varjúhájakkal borítva – amennyiben 15 perc alatt 20mm csapadék zúdul rá, úgy abból 140m3 a tetőn marad és csak 60m3 folyik a csatornába, de az is a zivatar elmúltával, jóval később, lassan szivárog lefelé.
Németországban és számos nyugat-európai országban ösztönzik a zöldtetők építését egyösszegű anyagi támogatással, vagy a csatornadíjak elengedésével.
Nálunk sincsen akadálya, csak szemléletváltás kérdése az egész!
Bellavics László
zöldtetőszakértő
