TANULMÁNY
A zöldtetők előnyei, szerepük a fenntartható városi fejlődésben
Bellavics László
zöldtetőszakértő
Az elmúlt évtizedekben a városok túlnépesedése, és az ezzel járó negatív ökológiai hatások, Magyarországon is szemléletváltást idéztek elő a városépítészetben. A zöldtetők megítélése megváltozott, az aggályokat a szigeteléstechnológiai biztonság elsöpörte, és teret nyitott az intenzívebb területhasznosításnak. A városökológiai előnyök nagyban megnövelték a zöldtetők népszerűségét.
Mindezzel párhuzamosan, napjainkra, a nagyvárosokban bekövetkezett lokális klímaváltozás átírta a zöldtetők előnyeinek rangsorát. Szomorú tény, hogy a klímakutatók szerint a XXI. század végére prognosztizált 1-6 Celsius fokos átlagos felmelegedés, a többmilliós nagyvárosok túlépített központjaiban mára nemcsak elérte, hanem néhol több fokkal meg is haladta ezt a kritikus értéket.
A korábbi években a zöldtetők előnyeinek taglalásakor elsődleges helyre kívánkozott, a tetők szigetelésvédelme és a csatornahálózat terhelésének csökkentése.
Ma – anélkül, hogy vitatnánk ezen a téren áldásos jelentőségét – a zöldtetők népszerűsítésében a legfőbb érv: a zöldtetőknek, mint a globális felmelegedés, a klímaváltozás negatív hatásainak ellensúlyozásában betöltött szerepe.
Bizonyítást nyert, hogy a jövő városlakóinak életminőségét nagyban meghatározzák a zöldtetők. Ezt mi sem példázza jobban, mint az elmúlt évtizedben, az ázsiai nagyvárosokon végigsöprő zöldtetőépítési hullám. A szennyezett, nyaranta kibírhatatlanul átforrósodott levegőjű japán és kínai városok ily módon próbálnak javítani mikroklímájukon.
Ezek a hatalmas tetőzöldítések a fenntartható városi fejlődés érdekeit szolgálták.
A fenntartható városi fejlődés alapja
Mint tudjuk, a fenntartható társadalom alapja az egészséges ember és az egészséges környezet, azaz a jó élet-és környezetminőség.
A hivatkozásból egyértelműen megállapítható, hogy az életminőség és a környezetminőség kölcsönhatásban áll.
Tehát a környezet romlásából, degradációjából eredő hatások egészségkárosító tényezők.
Az egészséges környezet hiányában pedig testi és mentális életünk károkat szenved.
Az emberek számára meghatározó a természetes környezet, a növények zöldje. Ez az épített környezetben lép fel leginkább sürgető hiányként. Nem véletlen, hogy hétvégeken tódulnak ki a városlakók a szabadba, a hegyekbe, mivel ott tudnak leginkább regenerálódni, feltöltődni. Amennyiben számításba vesszük, hogy a Magyarországon élők többsége, mintegy kétharmada városlakó, és Budapesten él az ország lakosságának 20%-a, igencsak felértékelődik a városi zöldfelületek jelentősége.
A fentiekből egyértelműen következik, hogy a városaink számára alapvető feladat, a városi zöldfelületek megőrzése, növelése.
A népesség megoszlását tekintve, az Magyarország fenntartható fejlődése szempontjából az egészséges városi környezet társadalmi szükségszerűség, amelyet Alkotmányunk is garantál. Elismeri és érvényesíti az egészséges környezethez való jogot, sőt a (70/D. §), a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot deklarálja.
Nem értem, ha ez így van, ha törvény adta jogunk, hogy egészséges környezetben éljünk, akkor hogyan lehet büntetlenül elherdálni természeti kincseinket?
A sűrűn beépített városi negyedek negatív jelensége
A városközpontokban a kevés zöldfelület hiányában, nyaranta kellemetlenül magas hőmérséklet tapasztalható. Oka, a „hő-sziget effektusra” vezethető vissza, amely különösen nyári napokon veszi igénybe az ott lakók szervezetét. A nappali forróságot az épületek éjszaka sugározzák vissza, melynek következtében szinte elviselhetetlen a hőség, nagyban megterhelve az emberek közérzetét, pszichéjét.
Ez átlagon felüli stressz-terhelést jelent a lakosság többségének. Felmérések alapján megállapítást nyert, hogy a napi átlaghőmérséklet 5 oC-os növekedése, szignifikánsan 6%-kal növeli az összes halálozás kockázatát.
1992 és 2000 között hat hőhullám érte hazánkat. A hőhullámok jelentősen, 14-52%-ban megnövelték a halálozást. Nyugat-Európában 2003-ban, az augusztusi 40Celsius fok fölötti hőség 15 000 ember halálát okozta. Hasonló hőhullámokkal a jövőben Magyarországon is számolni kell.
Rontja a helyzetet, hogy a csapadék jelentős részét a csatornák nyelik el.
Nyaranta a sivatagihoz hasonló száraz levegő enyhítésének egyetlen természetes módja, a párologtató felületek megnövelése. A párologtatás hőelvonással jár: 1kg víz elpárologtatása annyi hőt tud elvonni a környezetéből, amely képes kb. 2 Celsius fokkal lehűteni 1 000 m3 levegőt. Budapest belterületén a sűrű beépítés, a kevés vízmegtartó zöldterület hiányában, a tömeges esőelvezetés miatt, a párolgás kb. csak negyedannyi hőt von el egységnyi területről, mint a város környékén.
A forróság elviselhetőbbé tételéhez a légkondicionálás önmagában nem elég. A légkondicionáló berendezések az épületek belső hőjét, és a saját maguk működtetéséhez szükséges hőt az utcára juttatják, azaz tovább fűtik a környezetet, növelve a város felmelegedését.
Átfogó megoldást, csak a városi zöldfelületek növelése jelent, mivel a növényi légzés is hőelvonással jár, hűti a környezetét, jelentősen javít a mikroklímán. A japánok a tetőkertek ezen előnyös tulajdonságára alapozva, 2000-ben elhatározták, hogy az évtized végéig, Tokióban 2000ha zöldtetőt építenek. Így kívánják mérsékelni az elviselhetetlenül forró nyári éjszakákat. Még nagyobb a zöldtetők iránti elkötelezettsége a pekingi vezetésnek, akik 100 ezer négyzetméter zöldtetőt, zöldfalat kívánnak kialakítani 2012. év végéig
Kecskére bízták a káposztát
Mára Budapest zöldterületéről a mutatószámok az ÉVM (Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium) és az OÉSZ (Országos Építésügyi Szabályzat) megszüntetésével kihaltak, nincsenek adatok, melyek felhívnák a figyelmet az évről-évre csökkenő zöldterületre.
Sajnos a rendszerváltáskor a „fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték”, megszüntették az országos zöldfelületi hatóságokat.
A városi zöldfelületek léte, vagy megszűnése, ma egyedül az önkormányzatok jóindulatán múlik. A településrendezés főhatósága országosan érvényes normákat nem ír elő. Önálló országos zöldfelületi hatóság hiányában remény sincs a meglévő főleg nagyvárosi zöldfelületek védelmére. A jogszabályi hiányosságok az elmúlt 15 évben lehetőséget adtak a koncepciónélküli ingatlanfejlesztéseknek, az önkormányzatok haszonelvű, gazdaságossági politikájának, amely a pillanatnyi, látszólagos anyagi előnyökért minden foghíjat beépít, értékesít.
Budapest zöldfelületi mutatói:
Az 1 főre jutó átlagos zöldfelület: 6,2 m2
A belvárosban zöldfelület csökkenés 1990-2005 között: 3,1 %
A VI. VII. kerületben az 1 főre jutó zöldfelület: 0,6 m2/fő
Kiutat a zöldfelületek, növelése jelentene, de az önkormányzatok haszonelvűsége legfeljebb a régi parkok felújítását tűzi ki célul, elvétve akad példa újak létesítésére.
Tudomásom szerint, Budapesten az utóbbi 20 évben a Millenáris parkja az egyetlen olyan közpark, amely korábban beépített terület helyén létesült.
Szemlélve a jelent, – az ingatlan lobbi térnyerését, az önkormányzatok elszegényedését – a jövőt illetően, sajnos nincs sok okunk az örvendezésre
A városi zöldfelületek számottevő növelésének egyetlen módja
A településfejlesztési anomáliák közepette, a városi zöldfelületek növelésének legkézenfekvőbb módja, a zöldtetők, zöldhomlokzatok létesítése, az inaktív területek növénnyel borítása.
Le Corbuise hagyatékát követve, amit elvesztegettek a talpunk alatt, azt adják vissza, pótolják a fejünk felett.
A zöldtető, a zöldhomlokzat településökológiai szempontból aktív felület, amely a környezetét a növényzet fiziológiai-biológiai folyamatai, azaz kondicionáló hatása révén előnyösen alakítja, módosítja. E biológiai értelemben vett kondicionáló hatás nagysága, azaz a zöldfelület településökológiai teljesítőképessége, az adott területen lévő növényzet tömegétől, fajtaösszetételétől, térbeli elrendezésétől függ. A párologtató, asszimiláló, effektív növényfelület, az állománytól függően, az alapterület nagyságának a többszöröse is lehet.
Pl. egy rendszeresen nyírt gyep 1 m2-en lévő levélfelülete kiterítve 4-5 m2-t tesz ki, addig egy 40-60 cm magas kaszálatlan rét esetén 220-240m2 levélfelületet mértek 1 m2-en.
A fővárosi lehetőségeket vizsgálva, a Levegő Munkacsoport felmérései alapján, ha a kihasználatlan, meglévő lapos tetőket zöldesítenék, akkor Budapest zöldfelületének mutatói akár 15%-al is javulhatnának.
Nem beszélve, a köztéri parkolók föld alá süllyesztett, mélygarázsokkal történő kiváltásában rejlő lehetőségekről.
Ekkor még nem értünk tartalékaink végére, ugyanis még nem kalkuláltunk a belvárosi, burkolt, belső udvarok zöldesítésével. Nem kell matematikusnak lenni, hogy belássuk, összefogással, „fentről” jövő hátszéllel, ösztönző Építésügyi Rendeletekkel, lehetne min javítani.
A zöldtető, mint egy zöld sapka védi a tetőt
A városközpontokban a mikroklíma – a nem beépített, természetes vegetációval borított környékkel ellentétben – energiafölösleggel rendelkezik. A besugárzott napenergia csak csekély mértékben bomlik le. Ezt fokozza az épületekben tárolódó energia, a fűtő berendezések és az ipari tevékenységek hő termelése, valamint a gépjárműforgalom.
Különösen nyáron forrósodik fel a városok levegője, a belvárosokban ilyenkor tapasztalható az úgynevezett hő-sziget effektus. Ez akár 5-6 Celsius fokkal is lehet magasabb, mint a kevésbé beépített peremkerületekben. A visszaverődő hőmennyiség éjszaka szinte elviselhetetlen. Erről azok a kevésbé szerencsések tudnának rémtörténeteket mesélni, akik egy-egy panelház legfelső emeletén laknak. Egy hasonló cipőben járó ismerősöm mesélte, hogy a plafon közelében mért már 42 fokot is.
Számukra jelenthet megváltást a zöldtető, amely a természetes sugárzás kb. 80%-át is képes a talajnedvesség és a vegetáció által elnyelni. Német kísérletek és kutatások során megállapították, hogy a tetőkön kialakított kerteknél, forró nyári napon 30°C-kal is csökkenhet a hőmérséklet egy hagyományos tetővel szemben.
Míg a levegő hőmérséklete egy hagyományos felületen kb. 30°C-ról akár az elviselhetetlen
40 – 50°C-ra is felhevülhet, addig egy zöldtetőn az ültetőközeg 10cm-es mélységében a hőmérséklet csupán a kellemes 20°C-ra emelkedik.
Hazai viszonylatban Prekuta János, főiskolai adjunktus végzett zöldtetőkön hőmérsékleti vizsgálatokat. Mérései a német kollégákhoz hasonló eredményt hoztak.
Prekuta vizsgálatai alapján megállapítható volt, hogy egy 10cm vastag extenzív zöldtető, az úgynevezett „fekete,” kavicsolt tetővel szemben jelentős hőszigetelési előnyökkel bírt.
Amíg egy folyami kaviccsal borított tetőn az éves hőingadozás elérte a 100°C-ot,
(télen -20°C, nyáron + 80°C), addig egy 10cm vastagságú extenzív zöldtetőn, az éves hőingadozás 34-36°C mérséklődött. Ez a hatás igazán ott érhető el, ahol a zöldtető növényzetében fűfélék és évelő növények az állományalkotók. Feltételezve, hogy a vegetációs közeget, a szubsztrátot csekély sűrűségű, porózus ásványi vagy ipari újrahasznosított anyagok alkotják.
A zöldtető hűtőkapacitása természetesen a termesztőközeg (szubsztrát) vastagságától és a vegetáció minőségétől függ. A növényi légzés és a párologtatás hőelvonással jár, ami tovább javítja a zöldtetőkön a mikroklímát.
Elmondhatjuk, hogy egy zöldtető télen úgy védi az épületet, mint egy meleg sapka. A növényrétegben és az ültetőközegben lévő levegőréteg jelentősen lelassítja a meleg átáramlását, és ez által energiát takarít meg. A zöldtetők hőmérséklet kiegyenlítő tulajdonsága nagyban védi az épületek szigetelését, megsokszorozva élettartamukat.
A hagyományos, lapos tetős épületek legtöbb sérülése a hőmérsékleti feszültségek következtében keletkezik a tetőszigetelésben, részben a tartószerkezeten is. A változó hőmérséklet következtében fellépő tágulás és zsugorodás repedések képződéséhez vezet, amin keresztül a csapadékvíz bejut az épületbe.
Különösen károsak az építmény gyors hőmérsékletváltozásai. Jellemző példája, amikor egy hideg éjszaka után a felszínen gyors felmelegedés következik be, és az alatta levő rész még fagyott. Nyáron az éjszakai lehűlést a felület jelentős felforrósodása követheti. Ez a hőmennyiség idővel – az építőanyagtól függően – az épület belsejébe továbbítódik. Ekkor az anyagokat extrém terhelés éri, szilárdságuk csökken, és idejekorán elhasználódnak, élettartamuk, szilárdságuk csökken. A zöldtető a téli és nyári hőmérsékletcsúcsok kiegyenlítésével kitűnő védelmet biztosít.
Németországban különböző tetőfelépítményeken és vegetációs szerkezeteken végzett számítások kimutatták, hogy a zöldtetők segítségével évente akár 1-2 l/m2 fűtőolaj is megtakarítható. Egy szakszerűen megépített zöldtető olyan, mint egy kitűnő „klímaberendezés”, amely a nyári magas hőmérsékletek és a téli fagyok esetén is kitűnő pufferként működik az extrém hőmérsékletváltozásokkal szemben.
A zöldtetők csökkentik a csatornahálózat terhelését
Az építőipari beruházások során az épület és a burkolt felületek lezárják az építési telek nagy részét, termett talajjal kapcsolat minimális marad. A lehullott csapadékot „bevált” szokás szerint a csatornahálózatba vezetik. Az által, hogy az esővizet nem a talajban szikkasztják el, talajvíz hiány lép fel, amelyet csak öntözéssel tudnak pótolni. A csökkenő talajvíz-újraképződés egyre növekvő, állandóan vízhasználathoz vezet, amely a beépítettség által okozott talajvízhiányt még jobban kiélezi. Ez egy ördögi kör: a lehullott csapadék nem tud a talajban hasznosulni, hatására csökken a talajvíz, a növények a talajból nem jutnak elegendő vízhez, öntözni kell, amely az édesvíz készletek csökkenésével jár.
Ha abból indulunk ki, hogy a városokban a 70-80%-os beépítettség nem szokatlan, egyértelmű, hogy a fenti tevékenység, a csapadék csatornahálózatba, majd folyókba vezetése növeli az árvízveszélyt. A nem beépített felületekkel ellentétben a csapadéknak nincs lehetősége beszivárogni a talajba; az elvezetett víz összegyűjtése rövid idejű, extrém lefolyási csúcsokhoz vezet, ezekhez igazítják a lefolyók, csatornák és elvezetők méreteit. Itt kínál a zöldtető lehetőségeket a csapadék tárolására, elpárologtatására. Azzal, hogy a zöldtető visszatartja, lassítja a tetőről lefolyó víztömeg csatornarendszerbe jutását, jelentősen csökkenti a vízelvezetés költségeit.
Sajnos a tetőkről összegyűjtött vizet Magyarországon –Nyugat – Európával ellentétben- még nem értékelik jelentőségének megfelelően, hanem a szennyvízzel együtt, tisztítatlan vízként kezelik. Ez az abszurdum, az esővíz tisztítórendszerekbe vezetése, megtisztítása, értelmetlen és aligha megfizethető.
A klímaváltozás velejárója a szélsőséges időjárás, az extrém csapadék, a rövid idő alatt hirtelen lezúduló nagy mennyiségű esővíz. Városi környezetben a zivatarok eddig is számos esetben problémát okoztak. A kevés vízelnyelő, a nagy burkolt felületekről összegyűjtött hatalmas víztömeget nem tudják elnyelni. A fővárosi, közel százéves csatornarendszert nem „trópusi” felhőszakadásokra méretezték.
Saját magam tapasztaltam, hogy az alulméretezett városi csatornarendszer mennyire képtelen megbirkózni az egyre gyakoribb özönvízszerű esőzésekkel. 2006. év szeptember 2.-án elszenvedője voltam, egy hihetetlen felhőszakadásnak. A főváros XIII. kerületében, a Béke utcában, hömpölygő áradattal találkoztam, a csatornák 1,5 méter magasan, gejzírként lökték vissza a vizet. Én balga, úgy gondoltam, hogy sikerül az autómmal átkelni az alkalmi folyamon. Nagy árat fizettem meggondolatlanságomért. Egy burkolati mélyedésbe érve, a kocsim utasterét is elöntötte a víz, és motorgenerál lett a vége.
A klímaváltozás során várhatóan gyakoribbá válnak a zivatarok, felhőszakadások. Oka, az átforrósodott levegő gyors felfelé áramlása. Az erőteljes termikus-hőmozgás felfelé hajtja a meleg levegőt, amely a felső légrétegben ütközik a hideg levegővel. A két eltérő hőmérsékletű légtömeg találkozása csapadékképződéssel jár, és ez váltja ki a hirtelen támadt zivatarokat.
Nemzetközi és hazai megfigyelések egyértelműen azt támasztják alá, hogy a városközpontok felett 35-50%-kal nagyobb a zivatarok gyakorisága, mint a kevésbé beépített, zöld peremkerületekben. A meteorológusok a tendenciát a hősziget-effektussal magyarázzák.
Hazai példánál maradva, míg 1990-ben Budapesten lehullott éves csapadék 20%-a az esős időszak 1%-a alatt esett le, addig 2000-ben már 40%. A 2004-ben lehullott összes csapadéknak pedig már több, mint 50%-a esett le az esős időszak 1%-a alatt.
A zöldtetők korábban említett hősugárzás elnyelő képességük révén, csökkentik a felfelé ható termikus-hőmozgást, így nagyban hozzájárulhatnak a városközpontok felett kialakuló heves zivatarok mérsékléséhez.
Egy szakszerűen megépített zöldtető a lehullott csapadék 70%-át képes visszatartani, ez egyben kézzelfogható lehetőséget kínál a globális klímaváltozás egyik negatív kísérő jelenségének, a városi csatornarendszer nagymérvű terhelésének a mérséklésére.
Ha a lehető legtöbb tetőt zöldfelülettel látnánk el, a csatornákat terhelő csúcsidőszakok nagyon jelentősen csökkenthetők lennének. A Bajor Szőlészeti és Kertészeti Intézetben Veitshöchheimben folytatott kísérletek során megállapították, hogy már egy 10cm sekély réteg-felépítésű és 1 kN/m2 (100 kg/m2) tetőterhelésű zöldtető is körülbelül 70%-kal csökkenti az elfolyó csapadék mennyiséget. Ez azt jelenti, hogy pl. egy 20 l/m2 intenzitású eső esetén 15 perc alatt a zöldtetőről egyidejűleg csupán 6 l/m2 jut a lefolyókba.
A tetőről lefolyó csapadékvíz csúcsidejének csökkentése mellett a zöldtetők a csapadékvíz nagy részét tárolni is képesek úgy, hogy ez nem is jut el a csatornarendszerbe.
Németországban abból indultak ki, hogy körülbelül a csapadékvíz fele a tetőn marad, és ott az ültetőközegről elpárolog, vagy a növényi légzés által jut vissza a természetes körforgásba. Ezen tapasztalatok birtokában a települések a csatornázási díjat egyre gyakrabban mérséklik, tekintettel, hogy náluk már régóta megkülönböztetik, és elkülönítve számolják a csapadék- és a szennyvizet. Ennek szellemében, Németországban többnyire a csapadékra vonatkozó csatornázási díj csupán feléről állítanak ki számlát. Ám több önkormányzat úgy véli, hogy a zöldtetők oly nagymértékben csökkentik a csatornázási költségeket, hogy megéri teljes egészében lemondania a csatornázási díjak beszedéséről, így ösztönözve a beruházókat újabb zöldtetők építésére. – Íme, egy kiaknázásra váró hazai lehetőség!
Zöldtetőkkel az allergia ellen
A legújabb kutatások során megállapítást nyert, hogy a városlakók többségénél az allergia kiváltója nem a levegő pollenfertőzöttsége, hanem a lebegő, szabad szemmel láthatatlan szmog, és a mikroszkopikus por. A városi levegőben keringő porszennyezettség, a korábban taglalt „hősziget-effektus” által gerjesztett, felfelé szállóm termikus-hőmozgásra vezethető vissza.
E közegészségügyi probléma mérséklésére szintén kiváló megoldást nyújtanak a zöldtetők. Környezetükben alacsonyabb a hőmérséklet, kevésbé kavarog a por. A növényi levelek kiváló pormegkötők, ellenben a „fekete” tetőkkel, amelyekről a szél állandóan kavarja.
Biodiverzitás – új élettér a tetőn
A zöldtetők természet közeli élőhelyként, mintegy aktív ökológiai felületként funkcionálnak, számos élőlénynek életteret biztosítva, megvalósítva a biodiverzitást.
Londonban 6 pár énekesmadárnak köszönhetően kapott hátszelet a zöldtetőépítés. Ornitológusok törtek lándzsát a rozsdafarkú fészkelő helyeinek, az extenzív zöldtetők növelése mellett. Hihetetlen, hogy ez a civil kezdeményezés mekkora visszhangra lelt, valóságos „zöldhullámot” indított el a Cityben.
Számomra is hasonló, megkapó érzés volt pár éve, – egy TV riport kapcsán – a korábban közreműködésemmel épített tetőkertben, a kerti asztalunktól kétlépésnyire rigó fészkelt zavartalan.
A tetőkertek főként rovaroknak, különböző pókoknak, lepkéknek, méheknek nyújtanak ideális életteret. A zöldtetők eddig még kiaknázatlan lehetősége, hogy bizonyos veszélyeztetett növényfajok védelmében „génbankként” is funkcionálhatnának. A városi tetőkön megfelelő termesztőközeg és ápolás mellett lehetne gondoskodni a túlélésükről. Ez jelentős hozzájárulás lehetne a veszélyeztetett fajok védelemében. Különösen a természet-közeli extenzív, gyepes, sztyeppe társulásoknak nyújthatnának ideális életteret, a hasonló klímájú, szeles, száraz levegőjű, több tízemeletes felhőkarcolók lapos tetőin.
Így, akár minden zöldtető apró biotópként működhetne, hozzájárulva a városi környezet javításához.
A tetőkertek, mint rekreációs terek
A társasházak intenzív tetőkertjei ideális rekreációs területek, melyek kiváló lehetőséget kínálnak a társasházak lakóinak a találkozásra, szocializálódásra. A természet zöldje már önmagában jelentős pszichikai kondicionáló hatással bír. A tetőkertek a födém terhelhetőségének függvényében, a hagyományos kertépítészethez hasonlóan, az összes szabadidős tevékenység kialakítására teret nyújtanak. A golfpályától a teniszpályáig, a játszótereken át a kerti tavaikig és fürdőmedencékig. Határt csak a beruházó pénztárcája szabhat. Társasházakban a mélygarázs tetején, a belső udvari tetőkertek a legelterjedtebbek, de vannak már hazai példák, a legfelső emeleten kialakított úszómedencés közösségi terekre is. Ezek a zöld szigetek lehetőséget adnak a ház lakóinak találkozásra, ismeretségek kötésére. Segítenek lebontani, áttörni a társasházak elidegenedett légkörét.
Az utóbbi években egyre elterjedtebbek a legfelső szinteken kialakított teraszkertek, balkon kertek. Az igazán trendi, az egyterű, hatalmas „loft” lakások teraszkertjei. Hasonlóan hangulatos mini kertek, enteriőrök alakíthatók ki az emeleti teraszokon, magánházak garázsfödémjén. A balkonládás kiültetésekkel szintén be lehet lopni a természetet, a növények nyugalmat sugárzó idilljét, még a kisebb erkélyekre is.
A zöldtetők létesítésének nemcsak az új építéseknél van létjogosultsága, hanem az összes panelházon, minden lapos tetőn.
Bizonyíték rá a Dunaújvárosban a Solanova program keretében egy 7 emeletes panel lett teljesen rehabilitálva, felújítva és a tetőn az extenzív tetőkert mellett egy burkolt felület nyújt teret a ház lakóinak a kikapcsolódásra, társas együttlétre.
A zöldtetők létesítését, a növényborított felületek visszapótlását, a folyamatban lévő panel rehabilitáció részévé kéne tenni. Azon kívül, hogy jelentősen csökkenteni lehetne az inaktív felületeket, kimondottan gazdasági érdek. Egy fedetlen lapos tető szigetelése az erős UV sugárzás és hőingadozás hatására maximum 15 év alatt tönkremegy. Ezzel szemben már egy szakszerűen megépített extenzív zöldtető is elviekben korlátlan időre meghosszabbítja a szigetelés élettartalmát. Ha azt vesszük, hogy 15 évente szanálni kell a szigetelést, úgy ekkora időtartamon a zöldtetők létesítése gazdaságos beruházás, az egyszeri többletköltségek megtérülnek.
A tetőkertek országos elterjedése az ökológiai kiegyenlítő és mikroklíma javító előnyökön kívül, mint munkahely teremtési lehetőség is szervesen illeszkedne a Kormány Környezeti Operatív Program koncepciójába. A megépült tetőkertek ápolása lehetőséget teremtene az alacsonyabb képzettséggel bíró munkanélkülieknek a munkavállalásra.
Egy tetőkert értékálló beruházás
A növényzettel borított tetők új életteret képeznek, növelik a sűrűn beépített városrészek környezeti értékét. A természetes élettér, a zöld növelése nagyban javítja a lakók közérzetét, egyben mentálhigiénés eszköz.
Javít a városképen, és számszerűen megnöveli az ingatlan értékét. Ausztriában pl. a tetőkertes lakások átlagosan 20%-al magasabb forgalmi értéket képviseltek az elmúlt években. A zöld terasszal rendelkező tetőtéri lakásoknál a felértékelődés még nagyobb mérvű.
Álláspontom
A zöldtetők építése Magyarországon is társadalmi szükségszerűség, és megkerülhetetlen a nagyvárosi fenntartható fejlődés szempontjából. Megvalósításához az érvényben lévő zöldfelület beszámíthatósági – OTÉK – rendeletek módosítása és szemléletváltás szükséges.
Arra kérem a mindazokat, akik számára fontos gyermekeik jövője, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy településükön biztosítsa az önkormányzat alkotmányos jogaikat, az egészséges környezetet.
E jogok érvényesítése, egy városlakó számára, a jövőben zöldtetők építése nélkül elképzelhetetlen.
Bellavics László
zöldtetőszakértő
